36. Megtorlások és konszolidáció
Kádár-korszak
Az új kormány megalakulása
•1956. november 7. a Kádár-kormány letette az esküt à Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (bár Nagy Imre nem mondott le a jugoszláv követség oltalmában van)
•’56-os magyarok külföldre szöknek a megtorlástól való félelmükben (jogosan)
•A forradalmat ellenforradalomnak minősítették.
•A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, az új karhatalomra = Pufajkások (Kádár-huszárok) és a munkásőrségre támaszkodva törték le.
A megtorlás
• 1956. dec. 5-én feloszlatták a munkástanácsokat.
• 1956. dec. 9-én kihirdették a statáriumot:
– Megkezdődtek a letartóztatások.
– Megteltek a börtönök és az újból felállított internálótáborok.
A perek
– általában titkosak voltak;
– fő cél a megtorlás és az elrettentés volt;
– igyekeztek a főbb szereplőket besározni, a hazai és a külföldi „reakció”, „imperializmus” bérenceiként beállítani, összeesküvés-elméleteket gyártani.
• A megtorlás korát az 1963. márc. 21-én életbe lépett általános amnesztia zárta le.
Áldozatok
Nagy Imre és társainak pere
– Titkos perben halálra ítélték (1958. jún. 15.) Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst.
– Korábban a börtönben meghalt Losonczy Géza.
– Szilágyi Józsefet már áprilisban felakasztották.
• Kb. 300–400 személyt végeztek ki (utolsó kivégzés 1961-ben volt).
• Kb. 16 000 embert zártak börtönbe (főleg munkásokat és diákokat).
• A forradalom napjaiban a harcok során
– elesett több mint 2500 ember,
– megsebesült kb. 20 000.
• Közel 200 000 ember emigrált az országból Ausztriába, majd onnan tovább más országokba.
A Kádár-rendszer jellege, jellemzői
Stabilizáció
• A megtorlással párhuzamosan helyreállították a pártállami struktúrát:
– az állampárt visszakapta a forradalom előtti szerepét;
– az országgyűlés ismét eljelentéktelenedett, a választásokon szavazni csak a Hazafias Népfront listájára lehetett.
– Elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya.
– 1957. febr. 19-én létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget.
– A DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ).
– A munkavállalók „érdekeit” ismételten a SZOT képviselte.
• Az irányítás
– Az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította.
– A legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt.
– Az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956–88) volt.
A Kádár-rendszer jellege, jellemzői
Konszolidáció (rendbetétel)
• A kialakított régi-új rendszer jellemzői
– Az MSZMP kétfrontos harcot hirdetett:
• a dogmatizmus (sztálinista gyakorlat) ellen;
• a revizionizmus (az állampárti gyakorlat bírálata) ellen.
– A diktatúra „javított” változatának jellemzői:
• a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel;
• 1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van”;
• a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére;
• paternalizmus: gondoskodó, a társadalmi jólétet, bizton-ságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek).
• Mezőgazdaság:
– Eltörölték a beszolgáltatásokat, de újra kezdték a kollektivizálást.
• 3 szakaszban ment végbe (1959. eleje, 1959–60 tele, 1960–61 tele): meggyőzés kedvezményekkel és kényszerrel.
– Kialakítottak szocialista állami mintagazdaságokat (pl. Bábolnán).
– Megmaradt a háztáji gazdálkodás:
• művelt földek 5–10%-án
• a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta!
• Ipar (csökkentették a beruházások arányát)
– Célok:
• energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése;
• importhelyettesítő alapanyaggyártás;
• az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása.
– Fokozódott a szovjet függőség: a SzU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország.
|