31. Társadalmi, nemzeti és hatalmi ellentétek kiéleződése
Tartalom
A munkásmozgalom irányzatainak számbavétele.
Az egyes irányzatok társadalmi, politikai és regionális vonatkozásainak feltárása és megértése.
A nemzeti és hatalmi ellentétek feltárása és elemzése.
Az ellentétek gazdasági, társadalmi és ideológiai hátterének feltárása.
F: szociáldemokrácia, revizionizmus, centristák, Internacionálé, bolsevikok, mensevikek, keresztényszocializmus, anarchizmus
N: Lenin, Eduard Bernstein, Bakunyin, XIII. Leó, II. Miklós
É: 1889, 1891, 1905, 1911, 1912, 1913
T: Marokkó, Kuvait
Munkásmozgalom irányzatai
A munkásság jelentős társadalmi tényezővé vált. Jobban meg lehetett szervezni.
II. Internacionálé: Marxizmust ideológiaként elfogadó pártok 1889-ben Párizsban nemzetközi szervezetet hoztak létre. Távlati cél: a hatalom megszerzése.
Anarchista irányzat: merényletet követtek el az államot képviselő személyek ellen.
KERESZTÉNYSZOCIALIZMUS: XIII. Leó támogatta az egyház szociális munkáját és a keresztény szakszervezetek létrehozását. Ebből alakult ki a keresztényszocialista mozgalom, a szociális körülmények javítására.
BOLSEVIZMUS: Oroszország gazdasági fejlődése során a munkások helyzete kilátástalan lett. Munkás- és iparvárosokban laktak. Itt alakultak meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt. Ennek egyik radikális irányzatának vezetője Lenin: BOLSEVIKOK (többségiek), akik erőszakos hatalomátvételt és proletárdiktatúrát hirdetett. Másik irányzat a kisebbség = MENSEVIKEK
1905. Orosz forradalom
• Orosz-japán háború veresége sztrájkhullámba torkollott.
• A cárnak kérvényt benyújtani akarók közé a hatalom belövetett. -> még több sztrájk, tüntetés indult. -> A cár reformot ígér, de miután úrrá lett a helyzeten visszatértek a régi rendszerhez.
• Lenin kidolgozta a permanens (folyamatos) forradalom elméletét: cél : A cári rendszer elleni polgári forradalmat a bolsevikok a tömeg élére állítva proletárforradalommá fejlesztik.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
